Breviter sed bene
Amikor kapkodva indultunk útnak, hogy, jó, hogy közel vagyunk, dehát akkor is be kell még jutni az Arénába, akkor kezdett egy kicsit motozni a kérdés, hogy vajon milyen is lesz egy olyan környezetben hallani a Quimbyt amekkora térben a régi emlékek okán - és az időbeni távolságukból is fakadó szépsége miatt -, sokkal nagyobb közönséghez rutinosan szokott zenekarok koncertjeit tomboltuk végig? Drukkoltam a teltháznak és a népes bebocsátásra váró tömeg meg is győzött. Néhány foghíj akadt, meg az alig kezdésre beesésünkkel előkelő kb 10. sorunk is jól mutatta azt, hogy magyar ember nem változik, késik mindenhonnan. Jobb szélen való elhelyezkedésünk okán állandó folyosós jövés-menésnek voltunk kitéve, ez legfőképp a fotósokban volt bosszantó, amikor már a 12. haladt el a lábamon elmasírozva, reménykedtem, hogy több információs-, kereskedelmi-, vagy a Jóisten tudja, hogy milyen küldött nevében van jelen, már nem is létezik az ingyenélők kategóriájából. Perszehogy jött még egy falkányi... no mindegy! csak slágvortokban:
Ami jó
- hangzás (már sokadszorra méltatva a Aréna tekintetében)
- lelkesedés - ami kicsit a meghatódottsággal is néha rokon volt ezen az estén, hogy ennyien itt, így. Tetszett!
- háttérkivetítés - szenzációsan választott kis történetek, kedvesen követve nótákat néha a meghökkenésig, de nem zavaróan, pazar!
- színpadkép és fények, jó válogatott elegy, aranyos fordulatokkal
- dalok válogatása - kicsit lehetett volna a 20 év elejéből is több, de mégis egy jól szerkesztett egész, szépen körbefogva ez elmúlt évek mérföldköveit - ebben úgyis nagyon elfogult minden egyes jelenlevő, ideértve az előadokat is :)
- Kiss Tibi előadása - amikor már megszokta a teret, a népek masszáját, már kaptunk belőle olyan KISSTIBISEN :)
Ami felejthető
- dalok végén túljátszások - felesleges zúzás egy alapvetően nyugodtan hömpölygő hangulatban amit sajnos a közönség nagyon is heterogén elegye végett esélytelen volt jól lecsengetni - persze néha sikerült! :)
- s hát persze a közönség! nagy egyes! borzalom! Dehát ez várható is volt. Alapvetően egy PECSA vagy bármely fesztivál közönsége nem ilyen felhígult vagy jobban elváló tud lenni, mert a pórázt vesztett tinik az italospultok mellől is tudják élvezni a szabadságot apu-anyu sok pénzén ugyan, de nagyobb területen. Itt viszont be voltak zárva. Nem az a bajom, hogy nem őrjöngi végig a számokat - ha egyáltalán ismeri őket, mert a közelemben bizony 3 ember, ha énekelte együtt az elhangzott dalok szövegét, s abból is egy nagyon kellemes meglepetésként kb 50-es éveiben járó hölgy, nemcsak a "csőrében szalmaszáll-t" ahogy a kedves csacsogó kislányok viháncoltak, amikor épp nem sms-eseztek vagy bajlódtak az italaikkal!
Hanem, mért jön az ilyen az első sorokba?????? mért kell arra figyelnem, hogy ha éppen alkoholgőzős kis vonaglásaiban negyedszerre sikerül a lábamralépnie, ráadásul ne öntse még rám a sörét is - mindezt az Unom c. szám alatt amit kb 5 éve is van már, hogy utoljára hallottam és nagyon-nagyon örültem neki, mert a legquimbysebb időszakom indulója.
Szakadék! mármint a közöttünk lévő távolság!, nem hallucinogén.
Alapvetően persze, jó élmény volt és csak a vénség puffog belőlem, meg a sokszor ismételt EZEKNEK BÁRMIT? Le a kalappal a srácok előtt, hogy még látnak ebben rációt, hitet - de kicsit úgy érzem, ez ócsítja a zenei köröket, pénzkereső iparossá. Amikor az első sor bambul, áll, nem rajong, üvölti a nóta strófáit, csak megveszi még méreg drágán is a jegyeket, hogy aztán lehessen villogni azzal, hogy hol volt.
Aztán amikor bandukoltunk kifelé, persze buggyantak elő az emlékek, régebbiek, újabbak egyaránt. Hát ez van most, az meg akkor volt. Ha legalább egy maréknyi marad olyan mint mi, akkor megéri elmenni, hátha egymás mellé sodor a legközelebbi koncerten a jószerencse!
